Mystic Hostel
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Egy világ és ami mögötte van... légy részese TE is a kalandnak, és csatlakozz! Ez egy izgalmas fantáziajáték, amelyben TE vagy a főhős!
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Brittany Taylor

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Brittany Taylor
Féldémon
Brittany Taylor


Hozzászólások száma : 8
Join date : 2009. Oct. 30.

Brittany Taylor Empty
TémanyitásTárgy: Brittany Taylor   Brittany Taylor Icon_minitimeVas. Nov. 01, 2009 9:23 pm

TELJES NÉV: Brittany Taylor
BECENÉV: Bri, Brit, Tany
NEM: Nő
KOR: 22
FAJ: Féldémon
KÉPESSÉG: Démoni velejárói a bizonyos szintű telekinézis, szintén bizonyos szintű gondolatolvasás, és az öngyógyítás (kivéve a halálos és a nagyon súlyos sebeket)
KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG: Apja külön öröksége, hogy ha dühös, gyűlölködő vagy bűnös vágyakat dédelgető emberek közelében van, akkor energiái a maximumra szöknek.

FELSZERELÉS: Egy ezüst pengéjű tőr, amelybe furcsa jelek vannak vésve. Szintén apai örökség.

SZÜLETÉSI HELY,IDŐ: 1987. 04.18. - New York

CSALÁD: Apa - Démon (nem tudni hogy mi van vele, egyszer látta életében)
Anya - Cassidy Taylor (elhunyt)

KÜLSŐ TULAJDONSÁGOK: 165cm (alacsony) magas, szőkésbarna hajú, kék szemű nő, arányos testalkattal. Öltözködésileg nincs külön stílusa, felveszi ami tetszik neki. Ugyanúgy megtalálható a ruhatárában a magassarkú, mint a sima tornacipő.

BELSŐ TULAJDONSÁGOK: Nagyszájú, jó humorú, végeredményben egy kedves lány. Ám igazi őrült. Mindig mindenben benne van, és nem szokása nemet mondani. "Az életet le kell játszani" - tartja a mottója.
De mint mindenkinek, neki is van egy olyan oldala, amelyet nem szívesen mutat meg. Ez pedig a benne folyó démoni vérnek köszönhető. Egy másik énje ha úgy tetszik. Ennek megismerésére senki nem vágyik.


ELŐTÖRTÉNET:

1987.04.18.
Átlagos hétköznap, egy átlagos tavaszi hónapban. Az anyám, Cassidy - mindenkinek csak Cass - már a mentőben volt, és nem sokkal később megszülettem én. Anyám tudta hogy félig mi vagyok, mégis odaadó szeretettel vett körbe attól a naptól kezdve. Talán abban bízott hogy mégis átlagos gyerek maradhatok.
Nos ez nem így történt. Még gyerekkoromban, megjelent az oviban egy férfi, aki azt mondta az ott dolgozóknak hogy ő az apám. Elvitt magával. Elég furcsa volt, mivel azelőtt soha sem láttam, de ahogy belenéztem a teljesen fekete szemekbe, tudatosodott bennem, hogy ismerem, mert ismernem KELL és nem tehetek ellene semmit. Így beletörődőn mentem vele egy házba, ami a város szélén állt. Nem igazán beszélt hozzám, csak állt és nézett. Utána megjelent egy nő is. Elég furcsa neve volt, de ugyanolyan szeme mint apámnak. Valamiről veszekedtek. A szavaikra nem figyeltem. Kicsi voltam, más kötött le. Aztán a nő odajött hozzám, és valami nagyon furcsa dolgot csinált. Elájultam, és otthon tértem magamhoz. Anyám betegre aggódta magát. Elmeséltem neki hogy mi történt, mire azt mondta hogy csak álom lehetett, mert hogy apám meghalt már régen.
Gyerekként ezen könnyű volt továbblépni, így csak néha álmaimban láttam az apám arcát, és az ismeretlen nőét, akinek örvénylő volt a tekintete.
Aztán jött az általános iskola, és lettek barátaim. Ám érdekesen reagáltam az érzelmeikre. Valahogy, akármelyikük is volt dühös, én azt éreztem, hogy hihetetlenül jól érzem magam. Ugyanezt éreztem a gyűlölködésnél, és a vágyaiknál. Például amikor az egyik barátnőm vágyott a másiknak a barátjára. Ha igazi barát lettem volna, akkor adtam volna valami tanácsot, én viszont csak feküdtem energiamámorban úszva, és egy szót nem tudtam kinyögni. Ezeket a dolgokat már furcsának tartottam. De pszichológushoz nem akartam elmenni, anyám pedig állandóan dolgozott, így nem akartam ezzel terhelni. Meg aztán féltem hogy bolondnak tartott volna. Így egyik éjszaka elkezdtem - nem tudom miért - apámhoz beszélni. Fogalmam sincs hogy milyen indíttatásból tettem ezt, de persze nem kaptam választ, és nem történt semmi.
Így tehát átvészeltem az általánost, és jött a gimnázium. Addigra már megszoktam ezeket az érzéseket, és bevallom élveztem is, és gyakran direkt produkáltam ilyen helyzeteket, amikor úgy éreztem hogy fáradt vagyok, vagy csak kedvetlen. Utána történt az, hogy úgy éreztem megőrülök. Halványan először, de később hangosan hallottam mások gondolatait. Megijedtem. Hazamentem és csak sírtam, hogy miért történik ez velem. Úgy ültem a házban mint egy eszelős. Nem nyitottam ki az ajtót. Tudtam hogy anyám félt - hallottam hogy mi játszódik le a fejében - de nem akartam vele beszélni. Egy idő után, amikor meguntam a remeteéletet - a suliban persze különleges, és rendkívül fertőző betegség volt előadva - és újra emberek közé mentem, rájöttem hogy hogyan húzhatok mindebből hasznot. Attól fogva megtanultam ezzel is együtt élni, és a saját malmomra hajtani a vizet. Persze egyik részem tudta hogy helytelen, de a másik sarkallt rá, hogy nyugodtan. Az enyém ez a képesség, használnom kell. Végül a rosszabbik énemre hallgattam.
Érettségi előtt történt, hogy éppen a szobámban ültem, amikor hangokat hallottam. Nem a házban, hanem a fejemben. Azt hittem hogy na, itt a vége, kész irány a diliház. De csak nem szűntek meg. Követtem a hang hívását, és eltaláltam ugyanabba a házba, ahová az apám vitt régen. Újra ott állt velem szemben. Beszélt hozzám. Elmondta hogy ő egy démon, és hogy emiatt vannak furcsa képességeim. Józanabbik felem tiltakozott ez ellen, mert hogy ilyenek nem léteznek, de belegondoltam, és tudtam hogy igazat mond. Aztán megint megjelent az a nő. És apám eltűnt. Csupán egy tőr maradt utána, ami azóta az enyém. A nő elmondta hogy felejtsem el az apámat, és mindent. Erősködtem hogy hozza vissza, mert segíteniük kell rajtam. Erre a fejemhez vágta, hogy egy nyomorult féldémonra nem fog időt áldozni. Azzal elment újra.
Kissé ki voltam borulva amikor hazaértem, és válaszokat akartam. Kérdőre vontam anyámat hogy miért nem mondta el azt, hogy micsoda apám. Próbálta letagadni, de hallottam a kérdéseket a fejébe, és mondtam hogy ne hazudjon nekem. Nagyon csúnya veszekedés volt, aminek a végén megjelent apám újra, a nővel együtt. A nő, megölte az anyámat, büntetésül apámnak, amiért elmondta a titkát, é hogy lett egy gyereke. Én életben maradtam, bár szerintem valamiféle csoda folytán.
Nagyon nehéz volt anyám elvesztése után, mert egyedül maradtam a világban. Leérettségiztem külön, és elmentem dolgozni. A házunkat eladtam, és elköltöztem a városból is. Európába vettem az irányt. Többet akartam tudni arról ami vagyok, és próbáltam a nő után is nyomozni. Hátha felbukkan még valahol. Londonba költöztem, ami köztudottan a legendák, és különböző furcsa történetek fellegvára. Itt hallottam először vámpírokról, alakváltókról, és a többi furcsa lényről. Győzködöm magam hogy én ember vagyok. De meddig, és milyen? Bekövetkezik-e valaha hogy a démoni énem átveszi felettem az irányítást? Talán igen, talán nem. Akarom-e hogy bekövetkezzen? Nem tudom!
Segítség kell, hogy élhessek és túlélhessek. Mostanában jól érzem magam. De meddig marad ez vajon így? Az, ami vagyok úgysem felejthető. Nem tudok tőle szabadulni, csak együtt élni vele. És megakadályozni, a talán megakadályozhatatlant.
KARAKTER KÉPE:
Brittany Taylor Evan-Rachel-Wood-32

Kérelem: Mystic Hostel
Vissza az elejére Go down
Gabriel Taylor
A Mystic Hostel Igazgatója
Gabriel Taylor


Hozzászólások száma : 116
Join date : 2009. Oct. 11.

Brittany Taylor Empty
TémanyitásTárgy: Re: Brittany Taylor   Brittany Taylor Icon_minitimeHétf. Nov. 02, 2009 12:35 am

ELFOGADVA!!! Very Happy
Vissza az elejére Go down
https://mystichostel.hungarianforum.net
 
Brittany Taylor
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gabriel Taylor rezidenciája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mystic Hostel :: Játékon kívül :: Előtörténetek-
Ugrás: