A vezér rezidenciája

...

*Nem emlékszik semmire, csupán csak annyira, hogy a férfi előtt össze esik, miután a lábába döfte a tőrt, ami egész biztosan nem okozott komoly sérülést neki. Csupán a nagy semmi az ami körülveszi hosszas perceken keresztül. Végül aztán szép lassacskán kezdi érzékelni mind azt ami körülötte van. Alatta valami puha dolog. Valami szivacs féle? Nem… matrac, ami le van feddve egy lepedővel. Ezek szerint egy ágyban van. Valakinek az ágyában? Testét pedig szintén valami puha fedi, egy takaró. Szóval valaki egy szobába hozta, és most az ágyában fekszik. De ki lehetett az? Csak nem Slayer? Lassacskán szemeit kezdi kinyitni, de kicsit hunyorog egy ideig. Még mindig fáj minden porcikája, de a puha ágynak köszönhetően ez most nem olyan vészes. Lassan tekintetét oldalra fordítja, s látja hogy a vezér ott ül, haját markolva. Egy halvány mosolyt csal az arcára ez, majd halk kissé rekedtes hangon szólal meg.*
- Ezek szerint… mégsem mentem át egyből. Igaz?
*Kérdi, miközben próbál legalább felkönyökölni, ami igen csak nehezen megy számára most. Ahogy maga elé tekint, s kicsit mellkasáról lejjebb csúszik a takaró, feltűnik neki hogy nincsenek rajta a ruhái.*
~Jah persze… az arénában maradtak biztos. Na mindegy.~
*Ismét a férfira emeli a tekintetét, az a fáradt és kicsit talán fájdalmakat tükröző mosolya azonban nem tűnik el arcáról.*
- Azt hiszem tényleg túl nagy falat volt ez nekem mind egyszerre. Na de sebaj, megtanultam a leckét. Majd szép lassan fogok haladni. De gondolom a nevemet nem kapom még vissza, ugye?
*Kérdi tőle, tekintetét le sem véve a férfiról. Tudja hogy ő maga túlzásba vitte, túl sokat akart egyszerre, hát meg is kapta, és a vele járó fájdalmakat is, pedig még annyira az elején voltak, szerette volna ha tovább tart, de ebből is látszik, hogy senki nem kaphatja meg azt elsőre, amit szeretne.*

*Nem ment át a próbán, na de sebaj, majd legközelebb. Elvégre biztosan lesz majd még alkalma arra hogy bizonyítson. Ezúttal sokkal lassabb tempóban. Mikor látja hogy felkel a férfi, odamegy hozzá, és leül, majd a takarót lehúzza róla, nem szól egy szót sem. Ami azt illeti talán most még arra is alig volna ereje hogy lekeverjen neki egy pofont. Így nyugodtan hagyja hogy végigsimítsa kezével az oldalát. Tekintetével eközben a másikat vizslatja.*
~Vajon mi járhat a fejében?~
*Elmélkedik el ismételten magában, valahogy túl érdekesnek találja őt ahhoz hogy ne ezen agyaljon. Később aztán már mellette is fekszik, könyökölve az ágyon. Így ő maga lassan visszafekszik rendesen, kezeit pedig a hasára emeli.*
- Majd legközelebb nem ájulok el olyan hamar. És akkor már a nevemet is vissza fogom szerezni.
*Amit aztán ezek után hall szemei egyből jobban kitágulnak, és mosolya is lehervad az arcáról. Látszik hogy ezúttal valami nagyon de nagyon nem tetszik neki. Elvégre érthető, hiszen azt a keveset is elvették tőle amit ide hozott. A tőröknek szenteli most azonban a legkevesebb figyelmet, ha bár hálás azért hogy a férfi megvette neki azokat, most ezt a háláját képtelen kifejezni.*
- Hogy mi? Na álljon meg a menet.
*Szólal meg kicsit ingerültebben, s rögvest felül az ágyon, a testébe nyilalló fájdalom pedig mint ha nem is létezett volna, teljesen megfeledkezik attól, és úgy mered a férfira. Szemei szinte villámokat szór a méregtől, elvégre nem olyan veszélyes ő még, hogy mindenéből kifosszák.*
- Remélem azért azt nem várjátok el hogy anyaszült meztelenül mászkáljak a városban és úgy próbáljak meg magamnak valami göncöt szerezni?
*Ekkor azonban valami hírtelen az eszébe jut, és az asztalra néz amin a tőrök vannak, így gyorsan, szinte egy pillanat leforgása alatt az egyikért nyúl, a férfit pedig hanyatt dönti, majd csak azt érezheti ahogyan a hideg fém a torkához szegeződik. Az utolsó kérdés hallatán pedig sziszegve kezd el válaszolni.*
- Nem, nincs semmi rendben. Idejöttem, hogy tanuljak, hogy képezzem magamat, saját butaságomból azonban már az első egy órában lesérültem. Ez még rendben is volna. De az, hogy azokat amiket magammal hoztam, elveszitek, így akartok az utcára kilökni, az már egyáltalán nincs rendben.
*Hangja és tekintete minden lágy vonása eltűnt, helyette inkább a harag érezhető belőle. Azonban mégsem az a igazi vérszomj, de talán az feltűnhet a férfinak, hogy az ilyen, és hasonló állapotában, agya minden fájdalomközpontját kikapcsolja, s veszélyes fegyverré válhat. Lassan közelebb hajol hozzá, egyenest a füléhez, és halkan kezd el suttogni, egyszer-egyszer ajkával megérintve a fülcimpáját.*
- Ha most egy igazi küzdelem lenne, már rég véredben ázva fetrengenél itt. Szóval… Kérem vissza a cuccaimat, és minimum hozzá a nevemet. És köszönöm ezeket a drága tőröket is.
*Sziszegi a fülébe szinte mint egy aljas kígyó, lassan elhajol, a tőrt pedig elveszi a torkától, majd az asztalba vágja az élét, ami jó 5-6 centi fúródik abba bele. Majd úgy néz a másik szemeibe ismét, miközben félig áthajolva fölötte, félig ráfelve van, meztelen felső testtel, miközben még erősen fogja a tőr markolatát.*

*Túlságosan is elbízta magát. Abban reménykedett hogy talán ezzel sikerül valahogy elérnie azt hogy a holmijait vissza kapja legalább, de nagyon úgy látszik hogy nem így sikerült. Mindegy, így vagy úgy de vissza fogja szerezni a cuccait, nem érdekli hogy itt teljesen tiszta lappal kell mindent kezdenie, a holmijai akkor is kellenek neki és igényt tart rájuk így vagy úgy.*
- Nekem akkor is kellenek azok.
*Morogja már szinte. Slaver nem hagyja sokáig azt hogy ő legyen felül, érzi ahogyan megragadja a karjait, majd egy erős és határozott mozdulatsorozattal hanyatt dönti, és a csuklójánál összefogva a feje felett az ágynak szegezi, miközben most ő kerül felülre. Meglepi ez a helyzet, de a csók azonban még jobban. Teste egy pillanatra a meglepetés hatására megfeszül, majd lassacskán elernyed, szemeit pedig a csók közben lehunyja.*
~Szóval ez járt a fejedben…~
*Állapítja meg magában végül. Pedig már kezdetektől fogva nyilvánvalóvá válhatott volna a számára. Na de amennyit ő emberek közt volt, nem csoda hogy nem jött rá erre előbb. Nem fordítja el a fejét, nem ellenkezik. Ahhoz a másik túlságosan is nagy erőfölényben van, ő maga pedig túl gyenge ahhoz hogy ellenkezzen, de jelenleg most nem is akar ellenkezni. Hagyja magát, hogy a férfi ajkait becézze az övével, hogy nyelvük simogassák egymásét, miközben átadja magát ennek a helyzetnek.*