A Vér Bár

...

*A hírtelen jött megállj parancstól rögtön megtorpan szinte, kicsit meglepődik hiszen nem tudja hogy vajon miért kellet oly hírtelen megállniuk. Úgy tűnik hogy megérkeztem a titkos bejárat folyosójának a végére. Rengeteg különös dolgot pillant meg egyszerre. Az egész olyan mint ha egy külön civilizáció lenne itt London alatt. Bizonyos értelemben lehet annak is nevezni talán. Érzékei igen csak beindultak. Vámpírok, vérfarkasok, vérmacskák, démonok sárkányfélék és vadászok, mindenféle lényt megérez hírtelen, ami kicsit nyomasztóvá válik számára. Bár igaz ezek többségét még csak a könyvekből olvasva ismeri, a vérlényeken és az embereken kívül eddig más fajta lényt nem igen érzett. Itt viszont egyszerre érzi majdnem az összeset. Igen látszik hogy az itteni életformához még nincs igazán hozzászokva, de majd idővel nem fog gondot okozni neki. Körülnézve megpillantja a hosszú fekete hajú férfit, akiről elkezd neki mesélni a Vezér.*
- Vadász? Szóval ezek szerint itt sem árt az óvatosság nem igaz?
*Teszi fel a kérdést, miután végigmondta Slayer, és a kezét megfogva maga után húzza. Ahogy hallgatja őt kezdi úgy érezni hogy bizony ő még valóban csak egy kezdőnek számít köztük. Pedig már vagy öt éve annak hogy átalakult.*
~Nem árt majd gatyába ráznom magamat ha itt akarok majd maradni.~
*Igen, jelenleg a hallottak után csak ez az egy dolog jár a fejében, minél hamarabb kikupálja magát, és hozzá szokjon ahhoz a furcsa érzéshez ami most a hatalmába keríti. Reméli hogy hamar megfogja szokni a számára új lények jelenlétét. Egy pillanatra azonban figyelme sikeresen elterelődik, akkor mikor megérzi hogy átkarolja őt Slayer.*
- Taylor? Igen, azt hiszem hallottam róla.
*Bólint egyet, kicsit talán össze van zavarva, ennyi változásra nem számított az ő maga által kis megszokott világ után. Bár meg kell hagyni azért sok mindenben hasonlít is. Ahogy egy sikátór felé vezeti elgondolkodik azon, hogy mennyi minden fog még változni talán, de bízik abban hogy csakis a maga módján a jó irányba. A sok furcsaság ellenére, tetszik neki itt lent. A bár amiről mesélni kezd neki a másik, már most tetszik. Egy kis menedékre hasonlíttatja, szóval ha baj van ide betérhet nyugodtan. Bár bízik abban hogy nem kell majd soha ide menekülnie. A kopogás után, az ajtó feltárul, és ahogy Slayer utasította szépen előre megy, s valóban, itt még furcsább alakokat pillant meg mint odakint, egyre izgalmasabbnak találja a helyet.*
- Azt hiszem tetszeni fog az itteni élet.
*Húzza mosolyra a száját, most először érzi itt igazán otthon magát. Végre nem kell attól tartania hogy valaki a háta mögé oson és fellöki hogy felidegesítse, nem kell attól félnie hogy ártani akarnak majd neki, bár az is igaz, hogy most már ő sem olyan védtelen mint annak idején volt. Most már meg tudja védeni magát így vagy úgy.*

- Ha a miatt aggódsz hogy a bajt fogom itt keresni meg nyugtatlak, olyan leszek mint aki itt sem lenne. Életem során már volt részem elég zűrben, amíg az árvaházban éltem.
*Mondja miközben nyugodtan kövezi a férfit a lépcső felé, fel a feledik emeletre, ahol aztán helyet is foglal vele szemben, a táskát pedig leteszi maga mellé. A lábait az asztal alatt keresztbe fonja és a szék alá húzza, karjaival is hasonló kép tesz annyi különbséggel hogy azok az asztalon foglalnak helyet. Egy halvány mosoly húzódik az arcára mikor rákacsint a férfi. Még hogy ne bírná tartani az iramot? Hiszen szinte egyik pillanatról a másikra vált azzá ami most. Egyik délután még boldogan élte a tudatlan halandók életét, aztán még aznap este folyamán már túl is esett az első átalakulásán. Ha ezt túl élte, akkor a többit talán gyerekjáték lesz.*
- Hidd el, bírom a megterhelést és a strapát. Nem félek attól hogy félúton össze esek.
*Egy pincérnő jelenik meg, aki a rendelésüket fel is veszi, és gyorsan távozik is.*
- Ne baj, úgy is leszokóban vagyok az üdítőkről.
*Érzi hogy valamire készül a férfi, a kérdés már csak az, hogy vajon mire. Talán le akarja itatni? Hosszú és izgalmakkal teli nap elé néz az már biztos. Alig hogy megérkezett ide, pár perc elteltével már a szövetségesek vezetőjével tért be egy bárba. Miközben elkezdi magáról lehámozni a köpenyét, alaposan végigméri annak izmos testét, majd a kérdés hallatán rövidesen válaszol neki, miközben már az italuk is megérkezik.*
- Hívj ahogyan szeretnél, nekem bármelyik tökéletesen megfelel, mind a kettőre hallgatok.
*Megfogja a söröspoharát majd a szájához emelve kortyol belőle vagy kettőt egymás után. Jól esik számára ez a frissítő, a hosszú út után pedig most kifejezetten jól jön. Végre egy kicsit fel fog tudni frissülni, és lazíthat is annyi edzés és gyakorlás után.*
- Amúgy mond csak, az a nyolc bunkó mindig a vacsit látják az újonnan érkezőkben?
*Szólal meg végül, bár nem mint ha zavarta volna, így vagy úgy de megoldotta volna a dolgot, vagy valamelyik fegyverét csempészte volna ki a táskájából, vagy pedig átvette volna másik alakját, ami egy félig patkány félig emberi alak lett volna. Abban a formában talán még meg tudott volna lógni, de azért valljuk be, nagy szerencséje volt azért hogy Slayer arrafelé járt.*

*A társalgásuk igen csak jókedvűen indul, ő is nevet egyet azon amit a férfi mond. De hamar komolyra fordulnak a szavak.*
~Kölyök?~
*Vonja fel a szemöldökét, mondjuk ez mégis jobb ha Egérkének, vagy Jerry-nek hívnák. Végül is csak sóhajt egyet a dologra, nagyon nem tud mit hozzáfűzni, így iszik ismét a söréből, majd határozottan szólal meg.*
- Rendben. Már meg szoktam hogy egy senki vagyok. De remélem azért mihamarabb kapok valami feladatot, hogy bizonyíthassak.
*Nem látszik rajta semmilyen bántódás, hiszen már tényleg hozzá van szokva. Azért hogy pedig valamilyen tekintete legyen, bizony hosszú és kemény út áll még előtte, és hajlandó szembe nézni vele*
- Már megszoktam a nehéz dolgokat, nem lehet nehezebb mikor körülvesznek és megtaposnak.
*Arcán egy halvány mosoly játszik, igen pont arra a napra gondol vissza, mikor minden megváltozott az életében Még csak tizenhárom éves volt, de már több rosszat élt meg mint a legtöbb ember harminc éves korára.*
- Tudod mit? Ha keményebben bántok velem mint egy átlagos újonccal, engem az sem zavar.
*Mondja miközben újra kezébe fogja a sörét és ismét kortyol belőle néhány kortyot. E közben a lábait az asztal alá húzza, és egyiket minden gondolkodás nélkül a férfi lábai közt támasztja meg az ő székén. Nem tolja el sem a férfit sem magát, csupán most így kényelmesebb neki.*
- Hogy mit keresek itt? Esélyt, esélyt hogy meg mutassam magamat a világnak, hogy az emberek tudtára hozzam a kilétünket, hogy megmutassam nekik van náluk rosszabb is, hogy vannak kegyetlenebb teremtések a földön náluk is, és hogy megtanulják hogy hol a helyük.
*Hangjából érezhető az elszántság, tekintetében pedig a ágy az iránt hogy megbosszulhassa múltját, azért amiért annyi kínt és szenvedést okoztak neki annak idején, hogy szinte mindenki semmibe vette, és nem volt semmi esélye arra, hogy normális emberként tekintsenek rá. Talán azért sem sértődött meg, mikor a férfi azt mondta neki, hogy itt egy senki most, mert itt legalább vannak kapaszkodók, amik segítségével feljebb tornázhatja majd magát, és olyan magasságokat érhet el, amilyet halandóként egyedül képtelen lett volna valaha is elérni.*

*Figyeli az előtte ülőt és látja ahogyan őt nézi, miközben egyik kezével lenyúl az asztal alá, és a bokáját simogatja. Egyáltalán nem zavarja ez a dolog most. Sőt még tetszik is neki. Ahogy meghallja azt hogy gyorsabban is átlehet esni a próbákon, felvonja a szemöldökét, de közben egy halovány mosoly is megjelenik az arcán.*
~Úgy tűnik hamarabb el fognak fogadni itt mint azt gondoltam.~
*Állapítja ezt meg magában. Kezébe fogja újra a söröspoharat és megint csak iszik belőle, kicsivel több mint a felét már meg itta, látszik hogy nem veti meg az alkoholt. Slayer megállapítása nem rossz. Bizonyára jó ember ismerő lehet, bár nem tudja hogy milyen idős a férfi, ez most nem is igazán számít, biztosan régóta taposhatja a földet. A kérdések megütik a fülét. Esélyt kapna arra hogy most mindenen egyszerre essen át? Hogy ne kelljen heteket azzal töltenie hogy elismerjék, és maguk közé fogadják? Mind ezt egyetlen nap alatt elérhetné? Arcán a mosolya még jobban kiszélesedik, lábát elhúzza férfi lábai közül, és előre hajolva a széken, karjait összefonja az asztalon és úgy néz annak szemeibe.*
- Már évek óta erre edzettem, hogy bármilyen kínt és fájdalmat elviseljek. Nem számít hogy mikor és milyen mennyiségben kapom azt.
*Válaszolja a kérdésére, hangja határozott, egyben lelke legmélyebb bugyraiban izgatottság fogja el, hogy végre kipróbálhatja magát. S talán ezzel nem csak másnak, de saját magának is bizonyítani akar, hogy nem volt hiába az az öt évnyi gyakorlás. Még ha az nem is hangzik olyan soknak, de rengeteg mindent meg tudott tanulni az alatt az idő alatt, s most végre, letesztelheti magát.*

*Kíváncsi hogy vajon mi foroghat a férfi fejében most. Vajon mire gondolhat? Nem tudja elvégre ő nem egy gondolat olvasó. Mikor látja hogy felkel még iszik utoljára egy kortyot az italból, és mikor meghallja az utasítást már fel is kel. Azonban mivel ezt túl hírtelen tette érzi hogy egy kicsit megszédült. Talán a sör miatt? Könnyen megeshet, hiszen nem szokott túl gyakran iszogatni. Azonban nem ivott olyan sokat hogy komolyabban megártson neki. Egy kis szédülést pedig még ki bír, nem lesz tőle baja. Legalábbis reméli.
Követni kezdi a vezért, nyugodt léptekkel halad mögötte, hogy vezetni tudja, elvégre most ő az aki tudja hogy hová is akarja vezetni. Lassacskán megpillant egy ketrecet, úgy tűnik hogy lesz nézőközönségük is ha itt kell kiállnia az összes próbát egyszerre ráadásul. Hamarosan a Vergilius nevű nagydarab alak egy kulcsot dob oda a férfinak, aki kinyitja a ketrec ajtaját, ezzel bebocsájtást engedve nekik. Az invitálásra elindul, de azonban mint belép meg is fordul, a férfi felé, hiszen nincs kedve rögtön úgy kezdeni a próbákat hogy hátból kapja a támadást tőle. ”Soha ne fordíts hátat az ellenfélnek.” Mondta neki mindig ezt a mestere, azonban most nem tudja, hogy Slayert annak nézze-e vagy sem. Valószínűleg valakivel ki kell majd állnia, de hogy ő is köztük lesz-e azt nem tudja. Mikor nagyjából a helység közepére ért meg áll.*
- Kivel kell majd kiállnom?
*Hangzik el a kérdés miközben le sem veszi a szemét a férfiról. Nyugodtan áll ott ahol van, és kíváncsian várakozik.*

- Talán kéne?
*Kérdez vissza a férfi kérdésére. Persze hogy senkit nem lát itt bent, de a harcokban nem sok szabályt ismer, meg aztán még az itteni szokásokat se nagyon. Nem idevalósi, és a harcoktatáson kívül, nem nagyon mesélt neki mestere erről a helyről. Még azt sem tudta hogy a titkos bejáratot nyolcan védik. De megeshet hogy azért mert ő sem tudott róla, a levelet meg minden eshetőségre írta meg. Fejét oldalra dönti mikor a vezér megszabadul a felsőjétől, így megcsodálhatja annak izmos meztelen felső testét. Fejét aztán a fegyverek felé fordítja. Szép választék van az már biztos. Nyugodt léptekkel indul el a felé, most nem tart attól hogy a másik váratlanul támadna neki. Úgy látszik azért ennyi sportszerűség van még benne.
A fegyverek előtt megáll, és elkezdi nézegetni őket, inkább a kardokat és a tőröket veszi figyelembe. Igazándiból csak azokhoz ért, na meg a pisztolyokhoz, de az nincs a választékok között most, de nem is kell az most. Úgy is csak kivételes esetekben szokta azt használni, ami jelenleg a táskájában pihen. Meg aztán nem akarja el lövéssel letudni a próbákat. Tekintete megakad végül két, körülbelül húsz centi hosszúságú élű tőrön. Minden gondolkodás nélkül leemeli őket a tartóról, jobban is megnézi őket. Tetszik neki az a két fegyver. Tekintetét ezután a férfira emeli, kinél észre veszi hogy őt figyeli, valami különös lánggal a tekintetében. Lassan hátrébb lép a fegyverektől, jelezve hogy ő már készen van és választott is fegyvernemet.*
- Nos én készen állok.

*Úgy tűnik hogy eddig igen csak rendes a férfi vele szemben. Nem sokáig keresgél a fegyverek közül, s csak hamar ő is két tőrt vesz elő hogy egyenrangú felekként kezdjék majd el a harcot. A kérdés hallatán, bevillan neki néhány dolog, mire is tanította a mestere.*
- Az alap fegyelemtől kezdve elég sok mindent.
*Válaszolja neki, hosszú lenne mindet felsorolni, így csak így röviden tömören válaszolt neki, de úgy tűnik hogy itt nem lesz szüksége azokra, Slayer elmondása alapján. Szabályok nélkül játszani? Minden harcos álma és vágya talán, de csak mert itt nincsenek korlátok, és nem kell magukat visszafogni ha úgy tartja a szükség vagy a kedvük. Igen, olyan ez mint egy veszélyes játék. Közben feltűnik neki hogy a ketrecen kívüli nézők fogadásokat kötnek. Azonban most nincs sok ideje velük törődni, mivel ellenfele máris támadásba lendül, de mire hátrálni tudna addigra már érzi hogy a tőr felhasítja a felsőjét, de a bőrét még csak meg sem karcolja a fegyver. Azonban a férfinak nincs szerencséje, így csak a melltartóját és annak csipkés mintázatát veheti szemügyre.*
~Szóval így állunk? Hát legyen.~
*Amikor látja hogy a férfi ismét támadásba lendül, már sokkal jobban odafigyel rá, hiszen nincs kedve máris veszíteni. Ez az egy óvatlansága már most nagyon nagy hibának számított a részéről, és ha a másik annyira akarta volna, akkor hasától a torkáig könnyedén felszabhatta volna a bőrét, és akkor már lehet hogy az életben maradásáért sem tudott volna küzdeni a földön fekve.
Na de elég az elmélkedésből. Feszülten figyeli ahogy közelít felé a másik, nem mozdul egy darabig, mint ha direkt arra várna hogy minél közelebb érjen hozzá, és mikor ez bekövetkezik, két kezével megpróbál a lehető leg gyorsabban hárítani, ami csak kitelik tőle, majd egyik lábával a mellkasára próbál meg célozni egy erős rúgással, hogy ezzel távolabb taszítsa magát, és ha elég pontos s erős a rúgás, talán Slayer a földön fekve találhatja magát.*

*Nos igen sikerül a terve, egyik kedvenc technikája ez; kézzel hárítani és lábbal támadni. Sokaknak képes ez meglepetést okozni, ő is nagyot nézett mikor mestere ezt tanította, és első kézből tapasztalhatta meg milyen az ha valakit hasba rúgnak. Az akkor kapott rúgáshoz képest az árvaházban kapottak szinte semmik voltak ahhoz képest.
Az elismerésen egy halvány mosolyt enged meg az arcán, majd tovább figyeli a férfit hogy mit tesz. Ahogy mozdulatait nézi érzi, hogy az ő ereje messze felülkerekedik az övén. Mikor lesz ő képes arra hogy így fel tudjon futni a falra? Évekbe is beletelhet mire megtanulja ezt. Azonban amint a férfi elé kerül, máris a földre kerül.*
~Hihetetlen milyen gyors.~
*Kezdi érteni hogy miért lett volna talán jobb, ha szépen apránként kapja ezeket, mert ha valamit lassan adagolna azt könnyebben megszokja az ember, ez esetben könnyebben fejlődik. Most azonban kénytelen előre gondolkodni, agyalni azon hogy mi lehet a másik következő lépése. Gyorsan felkel a földről, és habozás nélkül neki támad a férfinek, egyik kezét oldalról lendíti, és úgy próbálja megsérteni a férfi bőrét, míg a másik kezével majd az esetlegesen bekövetkező támadást próbálja hárítani. Azonban ahogy halad felé, érzi hogy egy pillanatra meginog, pont mikor lesújtani készülne, látszik, hogy talán nem épp a küzdelem előtt kellett volna italoznia, így most könnyebb rajta talán gyengepontot keresni.*

*Nem nagyon tudta leplezni a gyengébb pillanatát és hamar a férfi mögé kerül, a torkához pedig a tőre, miközben megérzi hogy a füléhez hajol, és elkezd suttogni. Szinte ismét átszalad rajta a borzongás, úgy tűnik hogy a férfi már csak ilyen jó hatással van rá. Mikor szabaddá válik megfordul rögtön és hátrál ő is gyorsan. Gyors támadó állásba áll, mikor látja, hogy Slayer teste hogyan kezd el átalakulni másik formájába. Csodálkozva nézi, hogy megy át teste az átalakuláson, hiszen vérpatkányokon kívül más állati formát így még nem látott. Azonban tudja hogy nincs sok ideje arra hogy csodálkozzon. A bömbölés közben látja, hogy mennyire beleremeg a hely, minek hatására a feszült figyelmet vált ki a nézőkből. A harc most kezdődik igazán.*
- Nos legyen.
*Mondja majd a késeket a földre ejti, és lehajolva megszabadul cipőitől ő is, majd lábával félre löki a lábbeliket. Farkas szemet néz egy ideig Slayerrel, majd lehunyja a saját szemeit és koncentrálni kezd, hogy ő is felvegye a saját alakját. Kezein az ő körmei is karmokká alakulnak, bár nem olyan nagyokká, testét lassan sötétszürke vékony bunda kezdi el belepni, arca kicsit megnyúlik, fülei pedig igen csak egeressé válnak, s végül nem utolsó sorban, egy helyes kis hosszú farkinca is előkerül. Így végül teljes átalakult patkány-ember formájában tekintheti meg őt is a díszes közönség. Azonban ezzel az alakjával csupán egyetlen gondja van, de az óriási. Alkata sokkal vékonyabb lett, de rugalmasabb. Így azonban a ruhája nem sokáig maradna rajta s csak útban lenne, így mindentől mi rajta van szépen megszabadul, és félre dobja a cipőjéhez, bár a vékonyka bundának köszönhetően túl sok látnivaló nincs rajta. Lassan egy egyfajta támadó állásba áll miközben felnéz a nála jóval magasabb alakra, e közben pedig farkincájával egy tőrt vesz fel a földről, és azt ott is tartja, ki tudja mikor fog jól jönni neki.*

*Felkészülten várja a támadást a másiktól, kíváncsi annak lépésére, ám ezt hamar meg is bánja. A hatalmas oroszlánbőrbe bujtatott Slayer máris neki iramodik, egyenesen elkapva az alkarját. A fájdalom ami belé hasít kiáltásra ösztönzi, de erőt véve magán visszafolytja sikolyát. Érzi ahogy hírtelen talpa elválik a levegőtől, és egyenesen a ketrec egyik falának csapódik, majd a porba hull. Nyöszörögve próbál meg feltápászkodni, miközben minden erejével azon van hogy farkincájával a tőrt ne engedje el. Alig próbálna meg felkelni, a hatalmas termetű Slayer ismét elkapja, és habozás nélkül a másik oldalhoz vágja, így ismét a földön terül el. Hátára fekszik, mikor látja maga felett a hatalmas testet. Érzi hogy a karján vére végigfolyik, és hogy szinte minden porcikája sajog. Régi emlékek törnek rá: Mindenki körülveszi őket, és felette tornyosuló valakinek drukkolnak, hogy kapja el ne kímélje, miközben tehetetlennek érezvén magát a földön fekszik és már a védekezéshez is alig van ereje. Pontosan ugyan ebben a helyzetben van most is. Érzi ahogy a karmos kéz a nyakát ragadja meg, majd felemeli, farkas szemet néz a másikkal.
Egy percre a szédüléses érzése rosszabbá válik, így nehezen de eljut a tudatáig a férfi hangja. Küzdeni… igen, folytatnia kell, ha bizonyítani akar. Újra a földön köt ki, ezúttal most odacsapva őt, és utána tovább próbálja őt a harcra sarkallni.*
- Azt hiszed hogy… ilyen könnyen feladom?
*Kérdi kicsit lassan, miközben farkincájával a kezéhez húzza a tőrt, majd a markolatát megfogja, lassan négykézlábra nehezedik, és megpróbál felkelni, lábai azonban nehezen követik a parancsot, így alig hogy felegyenesedik, szinte rögtön el is vesztve az egyensúlyát de arra még van ereje s ezzel együtt ideje is, hogy a férfi felé iramodjon, s bár nem sok erővel, de mikor odaér hozzá, a tőrének a végét sikerül annak combjába döfni talán, azonban csupán csak néhány centit mélyeszt bele. Így ebben a helyzetben, szabályosan nekidől a másik mellkasának, és a még szabad kezével valahogy megkapaszkodik annak vállában, itt azonban érzi, hogy a küzdelemnek vége.*
- De legalább, te sem maradtál sértetlen…
*Rebegi még utoljára, majd lábai teljesen feladják, a tőrt elengedi, s szabályosan össze esik a férfi előtt, eszméletét elvesztve, ebben az állapotában azonban patkány alakját sem tudja fent tartani, így lassan autómarikusan emberi alakjában fekszik a férfi előtt.*