Étkező és szabadidő terem

...

*Egy utolsó apró harapás és az ajkak szétválnak. Szemeit kinyitja miközben így a férfi szemeibe tud nézni. Nem mind semmit, helyette azt hallgatja amit mond. Van rá esélye hogy vissza kapja a holmijait és a nevét is, de ennek teteében még tiszteletet is kapna? Ilyen könnyen? Nem hitte volna hogy ennyire gyorsan egyről a kettőre jut majd. Örül ennek természetesen, hiszen biztos nem kap mindenki ilyen ajánlatot tőle mint ő most.
Nézi ahogyan felül az ágyon, s mesélni kezdi hogy utoljára öt évvel ezelőtt volt nővel, aki aztán a saját lábára állt. Ezek szerint szépen itt hagyhatta őt. Már éppen választ adna a férfi kérdésének, mikor az az ágyról felkelve elővesz néhány ruhát, és oda adja neki. Jó kis darabok meg kell hagyni. Minden szégyenlősködés nélkül kitakarja magát az ágyból, miközben távozik a szobából a férfi. A holmikat megfogva szépen elkezdi magára ölteni. Kényelmes ruhadarabok meg kell hagyni, nyílván az előző barátnőjéé lehetett. Kicsit mozog bennük, míg hozzá szokok. Majd az utasítását követően a szobát lassan elhagyja, és egyenesen a konyha felé tart. Igaz mivel a helyet nem ismeri így az orrára bízva magát szimatolja ki az ételt, hogy merről jön az illata, na persze ez keveredik a férfiéval is, így magabiztosabban sántikál el a konyháig. Igaz a tagjai még mindig fájnak, de azért eltudja viselni minden gond nélkül. Talán egy-két napig még lesznek szép színes foltjai, de nem igazán fogja érdekelni legalább láthatják majd mások, hogy igenis képes volt túlélni néhány percet a ketrecben a vezetővel összezárva. Mikor megérkezik az étkezőbe belépve egyből erősebben is érzi az étel illatát, minek hatására hasa nagyot kordul, hiszen már órákkal ezelőtt evett utoljára. Mielőtt megérkezett volna talán még a repülőn evett pár falatot, azóta viszont még semmit.*

*Egyből megtekinti a férfit a hosszú asztalnál, ahogy a végében ül, s mellette az ételt is. Elindul felé miközben hallgatja annak a kérdését. Elfogadja-e az ajánlatot. Mikor lassan odaér, helyet foglal a széken, és tekintetét előbb rá emeli.*
- Elfogadom, de csak mert akkor visszakaphatom a nevemet. Nem várom el ezek után sem hogy kesztyűskézzel bánjatok majd velem, és persze tovább szeretnék azért még tanulni, képezni magamat, hogy igazán méltó lehessek arra hogy a Szövetség vezetője lehessek majd.
*Válaszolja neki, majd lassan neki lát az evésnek, hiszen már nagyon éhes és nem bír ellenállni az ételnek. Jóízűen falatozgat. Neki tökéletesen megfelel ez az étel amit kikészítettek a számára. Jobban nem is kérhetne. Tökéletesen meg van vele elégedve. Arra nagyon jó hogy némi erőt gyűjtsön, és hogy jóllakjon vele. Nem egy válogatós fajta, elvégre mégis csak egy Vérpatkány. Lassan két falat közt ismételten megszólal, mikor az éhség már nem mardossa annyira.*
- Bár be vallom őszintén, nem szeretem ha parancsolgatnak nekem, de ha szépen megkérnek valamire, vagy rászednek valamivel, akkor örömest teljesítek bármilyen feladatot.
*Mondja e közben végig a férfit nézve. Az étel nem marad meg olyan sokáig a tányérjában, hamar befalja az egészet, és a végén jóllakottan dől el a széken, szemeit lehunyja egy pillanatra, miközben a jóllakottság érzetét élvezi ki.*
- Ez nagyon jól esett.
*Mondja halkan majd kinyitva szemeit egyből a férfira emeli pillantását, és egy halovány mosoly kíséretében vizsgálgatja. Nagyon komoly lett, de ez érthető is, hiszen egy elég komoly ajánlatott tett neki, és nem árt ha jól vigyáz azzal hogy kinek mit mond. Elvégre mégis csak a vezér, s igen csak nagy kockázattal járhat ha egy idegent ilyen közel enged magához máris.